[ Pobierz całość w formacie PDF ]

- Bemutatták már a parancsot valamelyik bíróságuknak, Mr. Sheffield?
- Ezt igazán nem tudom megmondani - felelte Sheffield. - De azt hiszem,
minden percben számíthatunk erre a lépésre.
- Én hiszek benne, hogy a kormány véleménye és az önök érdekeltsége nagy
súllyal esik majd latba akármelyik bírónál, aki az ügyben ítélkezik.
- Megismétlem, hogy ezt határozottan kétlem - mondta Sheffield. - Hadd
kérdezzem meg: az a terve, hogy Harris elnököt iderepíti ma délután?
- Igen - felelte Jay óvatosan. - Feltéve...
- Feltéve, ha a mi álláspontunkat nem értékeli fenyegetésként.
- Igen.
- Semmit sem garantálhatok, ezt megértheti, sQt még csak utasítást sem
adhatok, amíg a miniszterelnök át nem gondolta ezt a szituációt. A Fehér Házzal
természetesen kapcsolatban állunk.
- Sejtettem, hogy így lesz.
- És amint azt gondolhatja, nagyon elszomorít minket, hogy egy olyan
szerzQdés értelmében indítottak eljárást egy volt amerikai elnök ellen, amit mi
is jóváhagytunk, és amivel szemben kötelességeink vannak.
Jay Sheffield tekintetét tanulmányozta, és a fagyos szavak mögötti
szándékot kutatta.
- Elképzelheti, hogy az eset Harris elnököt is ugyanennyire elszomorította
- válaszolta Jay. - Mr. Sheffield, hangsúlyozom, hogy ez a... parancs alapjában
véve egy nevetséges és csalárd eszköz, amit végül érvénytelenítenek a hitelt
érdemlQ vádak hiányában. De... addig is, meg kell kérnünk, hogy a kormány ne
támogassa az eljárás rövidre zárását vagy a kiadatás felgyorsítását. Ez a
kormány hatáskörébe tartozik, a külügyminiszter pedig bizonyára tagja a
kormánynak.
- Értem.
- Megmondhatom az elnöknek, hogy számíthat erre?
- Nem, Mr. Reinhart. Csak a miniszterelnök döntheti el, hogy mit tehetünk
ezen a szinten, ha egyáltalán tehetünk valamit, és hogy mit közölhet a
minisztériummal, ha egyáltalán közölhet valamit, aminek elsQsorban jogi
következményei vannak és nem politikaiak. Mondja, hogyan vehetem fel önnel a
kapcsolatot ma délután?
Jay pár másodpercig habozott, miközben lassan elfogadta a tényt, hogy most
már semmi lényeges nem fog elhangzani. Már most megriasztotta a távolság, amit
Sheffield vázolt fel John Harris és a brit vezetQség között.
- Van egy bérelt mobiltelefonom - mondta végül.
- Nagyszerq - mondta a miniszterelnök-helyettes, és intett az egyik
segédjének, hogy írja le a számot, amit Jay megadott.
- Hol szállt meg, Mr. Reinhart?
- Még... még nincs szállásom. Egyenesen a repülQtérrQl jöttem ide.
- Nos, örömmel elrendezem ezt önnek, és el is vitetem a hotelig. -
Sheffield felállt. - Néhány óra múlva felhívom - mondta és elfordult.
- Elnézést, Mr. Sheffield.
- Igen? - Sheffield az asztalon megtámaszkodva visszafordult.
- Azt mondta... hogy ha idejöttem, válaszol a kérdésemre... Honnan tudta a
miniszterelnöki hivatal, hogy hívni fogom Qket?
Sheffield nevetett. - Ja, az! Hát, Mr. Reinhart, mondjuk úgy, hogy kaptunk
némi elQzetes tájékoztatást arról, hogy Harris elnök felfogadta önt. Aztán
tudtuk, hogy reggel megérkezett a Heathrow-ra, és az ön helyzetében egyetlen
ügyvéd sem mulasztaná el felvenni a kapcsolatot Qfelsége kormányával. Tehát...
Jay elkapta a férfi tekintetét, és érezte, hogy a hátán végigfut a hideg a
nyilvánvaló kitérQn.
- Ki mondta el, uram?
Sheffield arcára ráfagyott a mosoly -, habozása árulkodó volt.
- Sajnos, nem áll módomban elárulni, Mr. Reinhart. De végül is a dolgok
nagy folyamatában ez már nem igazán számít, igaz? Jó napot, Mr. Reinhart.
Megfordult és távozott, mielQtt Jay felelhetett volna.
Az EuroAir fedélzetén, Sigonella Haditengerészeti Légibázis, Szicília
Elnök úr!
John Harris megrázkódott elsQ osztályú ülésében, kinyitotta a bal szemét,
és egybQl a föléje hajoló Sherry Lincoln arcát pillantotta meg.
- Igen, Sherry?
- Elnézést, hogy felébresztettem.
Harris felült és kinyújtózott. - Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg
aludtam. Hány óra?
Sherry leült melléje. - Már délután három is elmúlt. Most beszéltem Jay
Reinharttal. A brit miniszterelnöki hivatal hívására vár. Dióhéjban
összefoglalva azt mondta, hogy az alapján, amit az olasz külügyminiszter Swanson
kapitánynak elmondott, holnapig biztonságban vagyunk itt. Amiatt azonban
aggódik, hogy a britek mit lépnek majd. Szóval azt akarja, hogy várjunk
holnapig, mielQtt Londonba repülnénk.
- Ó! Csodálatos! Még egy éjszaka a Hotel Boeingben.
Sherry felnevetett és a szemét forgatta. - Tudom! És az egész gépen
képtelenség egy mqködQ zuhanyt találni.
- Swanson beleegyezett ebbe?
- Ez a másik ok, amiért felébresztettem, uram - felelte Sherry. - Swanson [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • sportingbet.opx.pl
  • Podstrony