[ Pobierz całość w formacie PDF ]

az ötlete támadt, hogy húzzak nejlonharisnyát a sátánira festett fejemre. Kicsit javult a helyzet, de
még mindig hiányzott a jelmezembQl egy bizonyos valami.
Hétkor önértékelési válságba estem, és majdnem levettem magamról az egészet, de anya
elQszedett egy doboz zöld foszforeszkáló festéket, amit tavaly karácsonyfa-díszítésre használtunk.
TetQtQl talpig befújt vele. A kutya nyüszíteni kezdett, és az edényszárító alá bújt. EbbQl
megtudtam, hogy hatásos vagyok.
A rövid út Nigelék házáig valóságos vesszQfutás volt. Egy csapat csúcsos sapkás kiskölyök
rontott rám, azt ordítozták:  Varangy! Varangy!  Mondtam, hogy kopjanak le, de követtek
Nigelékig, és állandóan megpróbáltak rálépni a békalábamra. Nigel elQször nem akart beengedni,
mert nem varázslójelmezben voltam. (Milyen földhözragadt! Ha nem vigyáz, a végén még a
komputerszakmában fog kikötni.) De elmagyaráztam, hogy ördög vagyok, mire megenyhült. Nigel
szülei az emeleten tévéztek, mi meg kifosztottuk a bárszekrényt, dió- meg tojáslikQrt vedeltünk.
Kicsit furcsa volt, hogy nem volt lány a bulin. Nigel azt mondta, kiütést kap a lányoktól. A
varázslók meg én Duran-Duran-lemezekre táncoltunk a töklámpafényben. Azt hiszem, oké volt az
egész, de lányok nélkül hiányzott belQle egy bizonyos je ne sais quoi* (ahogy a francia mondja&
hogy mit, azt nem tudom pontosan). Tízkor Nigel anyja megjelent az állóbüfével. A kaja tíz perc
alatt elfogyott. A javát felzabáltuk, de egy részét pofába hajigálásra használtuk. A lányok civilizáló
Hatása nélkül a fiúk elvadulnak.
A suliban kötelezQ A legyek ura William Goldingtól.* A példányon három gyagyással osztozom,
akiknek félóráig tart egy oldal. Teljesen az agyamra meg az egész.
November 1. HétfQ
HOLDTÖLTE
* Merev egyformaság, gépiesség, változatlan ismétlQdés
* Nem tudom, mi
* W. Golding (1911 ), Nobel-díjas angol író; a Legyek ura címq regénye magyarul is megjelent;
magukra maradt, hajótörött gyerekek küzdelme az életben maradásért
72 Csak Könyvek
Suli után elvittem tömör anyámat a fodrászhoz. Nem akarta, hogy elkísérjem, de nem lehet
egyedül elengedni. A nQk mindig telefonfülkében, buszon, liftben meg ilyen helyeken szülik meg a
gyerekeiket. Közismert tény.
A Franco fodrászszalont egy olasz fazon vezeti. Amint anya belépett a bambuszfüggöny ajtón, az
olasz rögtön ráordított:  Hé, Pauline, mért nem látogat Franco egyszer egy hét, mint rég?
Anya elmagyarázta, hogy most nem engedheti meg magának a rendszeres hajcsináltatást.
Mire Franco:  Milyen butaság mondasz! ElQbb haj, aztán étel. Azt akarod, hogy bambino
kinyitja szem, és lát csúnya mama?
Döbbenten hallgattam, hogyan utasítgatja anyát, de anya most, úgy látszik, nem bánta. Franco
lepedQt kerített a nyaka köré, és azt mondta:  Leül, befogja száj, marad úgy  aztán hátrahajtotta
a fejét, és besamponozta a haját. Letolta, amiért van néhány Qsz hajszála, törött végekrQl és az
általános állapotról morgott. Aztán megszárította a haját egy törülközQvel, és a tükör elé ültette.
Anya azt mondta:  Csak egy kis kiigazítást kérek, Franco.
De Franco azt felelte:  Szó sem róla, Pauline! Levágja, és aztán kezd elölrQl.  És anya ott ült és
hagyta!
Azt is hagyta, hogy a tüsire vágott haját lilára sprayezze, és kifizette. És még borravalót is adott!
November 2. Kedd
Új csatorna van a tévén. Negyedik csatorna a neve, a kisebbségeknek szól, mint például az
intellektueleknek meg az olyanoknak, akik barkácsszakkörre járnak. Végre megtaláltam vizuál-
szellemi táplálékomat. Megjósolom, hogy a negyedik csatorna át fogja alakítani a brit társadalmat.
Az ország minden hülyéje nézni kezdi, és rákap a mqveltségre és a kultúrára! Igen, Nagy-Britannia
új reneszánsz elQtt áll.
November 3. Szerda
Anya összecsomagolta a kis kézitáskáját, és kitette az elQszobába.
November 4. Csütörtök
Apa telefonált és megkérdezte, hogy van anya. Azt feleltem, pont úgy, ahogy egy nyolc és féi
hónapos terhes nQtQl elvárható.
Azt kérdezte, megfordult-e már a magzat. Hqvösen azt feleltem, nem kívánok a gyermekszülés
technikai kérdéseirQl társalogni.
Megkérdeztem, hogy érzi magát a saját magzata. Azt felelte:  Jól van, Adrian, csak bánts még te
is  és letette a kagylót.
November 5. Péntek
MÁGLYÁK ÉJSZAKÁJA
Csak Könyvek 73
Bezártam a kutyát a szeneskamrába, ahogy a tömegkommunikációs eszközök tanácsolták. Aztán
elmentem a Házassági Tanácsadó Iroda máglyabulijára. Tele volt a tqzrakás körül veszekedQ
párokkal. Pandora meg én ellógtunk, és megfeleztünk egy csomag csillagszórót a szövetkezeti
sütöde fala mögött. Én azt írtam a csillagszórómmal a levegQbe: PANDORA. Pandora meg:
ADRAIN. Nagyon dühös voltam. Már egy éve járunk együtt. Igazán tudhatná, hogy írják a
nevem. Visszamentünk a közös máglyához. Ott találtuk a kutyát, a tqzijátékot bámulta, és hot
dogot fogyasztott.
Meg se tudom számolni, hányszor tettek megjegyzést a tolakodó felnQttek:  Tessék a kutyát a
veszélyes zónából eltávolítani!
Próbáltam megmagyarázni, hogy a mi kutyánk individualista, és nem lehet úgy bánni vele, mint a
többi kutyával, de egyre nehezebben ment, mert pukkantak a petárdák, és valahányszor egy rakéta
nyögve fölvánszorgott az égre, a tömeg azt mondta:  Huuuu!  meg  Haaaa!
Végül hazavittem a hülye kutyát, és lekéstem a  Legjobban öltözött pasas versenyt.
November 6. Szombat
Írtam egy politikai költeményt. El fogom küldeni a New Statesmannek. Mr. Braithwaite azt
mondta, minden héten leadnak egy lázító verset.
Mrs. Thatcher írta: A. Mole
Ugye sírsz, Mrs. Thatcher, ugye sírsz?
Elaludni, Mrs. Thatcher, nem is bírsz?
Zokogsz, mint a zápor, bizony,
Marks and Spencer párnáidon!
Könnyed, mint az olvadt vas?
Ugye sírsz?
Bánt netán a  Hárommillió ,
KiktQl többé nem kell a meló?
Tükröd elQtt, ha fölveszed, a kis kék kosztümödet,
Látod-e a sorban álló anyákat?
Ugye sírsz, Mrs. Thatcher, ugye sírsz?
Azt hiszem, ragyogó költemény. Az efféle mqalkotások szokták térdre kényszeríteni a kormányt.
November 7. Vasárnap
Anya meg én meglátogattuk Bertet és Queenie-t. Akivel csak találkoztunk útközben, mind
megkérdezte anyát, mikor jön a baba, vagy olyan eredeti megjegyzéseket tett, mint:  Biztosan
örül a babának, Mrs. Mole.
Anya roppant udvariatlanul válaszolgatott.
Bert nyitott ajtót, és Q azt kérdezte:  Még nem raktad le a csomagot? Mire anya azt felelte: 
Fogja be a száját, szenilis vénember!
74 Csak Könyvek
Pszintén szólva néha visszakívánom azokat a régi szép idQket, amikor az emberek még [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • sportingbet.opx.pl
  • Podstrony